Szenvedés és mosoly. Teréz ezt a két ajándékot kapta Istentôl. Nem véletlen, hogy erôsen vonzotta, már egészen kicsi korában, a szerzetesi pálya. Életrajza szerint 1886 karácsonyán élte át a megtérés kegyelmét. Megértette, Isten a felebaráti szeretetre hívta meg ôt. 1890 szeptember 8-án kelt írásában Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ô menyasszonyának lenni. "Nagyobbá lennem lehetetlen - írja - olyannak kell elviselnem magamat, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen kis úton." írja."Szeretnék felvonót találni, amely egészen Jézushoz visz fel, mert nagyon kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség lépcsôin kapaszkodjak felfelé." - Megtalálja az ô kis útját, mely mindenkié lehet. "Istenem, szeretlek!"-ezek az utolsó szavai. Errôl a pillanatról jövendölte: "A küldetésem csak most kezdôdik. Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent... hogy megmutathassam a lelkeknek az én kis utamat."