Ez a film egy francia házaspár, Anne-Dauphine Jullliand és férje, Loïc, egyszerre csodálatos és megrázó tanúságtétele. Kislányuk, Thaïs életét mesélik el és szavaikból kiviláglik, hogy mennyi mindent kaptak tőle azáltal, hogy elkezdték hallgatni kislányuk szívét és lelkét. 2005-ben, Párizsban, Anne-Dauphine és Loïc élete szinte idillien boldog. Közel négy éves fiuk, Gaspard és két éves lányuk, Thaïs után július közepére várják harmadik gyermeküket. Örömüket lelik munkájukban és őszintén szeretik egymást. Az élet rájuk mosolyog… kivéve, hogy a tengerparton töltött nyár óta egy apró homokszem került tökéletes boldogságukba. Ahogy Thaïs kicsi lábainak nyomait nézték a vizes homokban, észrevették, hogy járása furcsa: nagylábujja kifelé fordul. Vizsgálatok hosszú sora után az orvosok felfedezik, hogy a kislánynak egy nagyon ritka genetikai rendellenessége van, metakromatikus leukodisztrófia. Thaïs gyógyulására semmi remény: néhány éve vagy csupán néhány hónapja van hátra! Éppen a kétéves születésnapját ünneplik.

Az annyira várt boldogság darabokra hullva elrepül, nehéz szép jövőbeli terveket szőni. Főként, hogy az esély, hogy születendő gyermekük is beteg, négyből egy! Hogyan lehetnének boldogok ilyen körülmények között? A Thaïs betegsége miatt viharossá vált hétköznapokban ekkor megjelenik egy gyenge fénysugár, egy gyenge fény a megpróbáltatás sötétségében: Thaïs, mindvégig, miközben állapota folyamatosan romlik, titokzatos módon elkezdi átalakítani a szíveket, különösen is a szüleijét. Az „Élet tanítójává” válik. Bár napról napra veszíti el a képességeit – a beszéd, a látás, a hallás, a mozgás képességét – titokzatos módon olyan békét sugároz, amely mindenkit átalakít, aki közeledik hozzá. A betegség tönkreteszi testét, de nem lesz úrrá a szívén: Thaïs, azáltal, hogy elfogadta az életét, úgy, ahogy van, megtanít bennünket a szív útjára, a nagybetűs Szeretet útjára