Keresztút
Bevezetés
E:Urunk Jézus! Apostolod, Szent Pál példája által akarunk követni keresztutadon, az ő emlékének szentelt évben is a megújulás útját akarjuk járni. Az ő életének üzenete, igehirdetése, tanúságtétele nagy kincs a ma élő keresztények számára.
Bátorít bennünket a Rómaiakhoz írt levél üzenete is: „Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától. Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében. Sőt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.” (Róm 5, 6-11)
I. állomás: Jézust halálra ítélik
E:A rómaiakhoz írt levélben olvassuk: „A bűntől megszabadulva az igazság szolgái lettetek.” (Róm 6,18) Krisztus mindhalálig tartó engedelmessége, a megváltás ajándéka érdemtelenségünk ellenére felemelt bennünket. A Mester ránk tekintve alázatosan áll a földi hatalmasság előtt, hogy az igazságtalan ítéletet elfogadva, igazzá tegyen minket.
II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztjét
E:A korintusiakhoz írt első levélben olvassuk: „Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.” (1Kor 11,1)
Az Üdvözítő engedelmesen indul a megváltás áldozatának bemutatására. Ezen az úton követi Szent Pál is, mindannyiunkat bátorít és buzdít arra, hogy az élet nehézségeit, megpróbáltatásait is elfogadva keressük Isten akaratának teljesedését egyéni életünkben és közösségeinkben.
III. állomás: Jézus először esik el a kereszttel
E:A korintusiakhoz írt második levélben olvassuk: „Krisztus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” (2Kor 5,15) Az Úr az önfeláldozás minden korban aktuális példáját tárja elénk. Nemcsak beszél az önzetlenségről, hanem értünk meghal és győzedelmeskedik a világ felett. Az ő erejével halad útján az apostol, és a nehézségek ellenére reménykedve jár Krisztus küldöttjeként.
IV. állomás: Jézus találkozik fájdalmas Édesanyjával
E:A Galatákhoz írt levélben olvassuk: „Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.” (Gal 3,27)Krisztust magunkra ölteni: nem egy egyszeri feladat, hanem az egész földi élet tanúságtételének állandó mozgatója. A fájdalmas Anya részesedik Fia szenvedésében, ő is igent mond Istennek. Az apostol mind szavaiban, mind nehézségeinek elviselésében, szeretete továbbadásában Krisztus életének titkaiban részesíti tanításának befogadóit.
V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
E:Az efezusiakhoz írt levélben olvassuk: „Éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. (Ef 4,1b-2a)
Hivatásunk az Úr nyomában járni, képességeinket az ő művének szolgálatába állítani. Minden helyzetben a kegyelem megvilágosító erejével fel akarjuk ismerni, hogyan és mit kell tennünk Krisztus ügyéért. Figyelmes lelkületet kérünk az Úrtól, hogy Cirenei Simonhoz hasonlóan közelében lehessünk.
VI. állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
E:A filippiekhez írt levélben olvassuk: „Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” (Fil 2,3)
Az apostol a helyes önértékelést, a helyes látásmódot tanítja nekünk. Tetteinket Isten dicsőségének kell mozgatni, értékeinket neki kell megköszönni. A jutalom nagy érte: Krisztus arcát szemlélhetjük, és ennek az arcnak a fényét adhatjuk tovább.
K:Szent Pál, Jézus Krisztus képe, könyörögj érettünk!
VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel
E:A kolosszeiekhez írt levélben olvassuk: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.” (Kol 3, 9b-10)
A megújulásra hív, a bűn állapotából való újbóli felkelésre ösztönöz ismételt elesésével és keresztútjának folytatásával az Úr. Bátorítást és reményt kapunk tőle: a jó megtételéről, eléréséről soha ne mondjunk le!
VIII. állomás: Jeruzsálem asszonyai siratják Jézust
E:A Tesszalonikiaikhoz írt első levélben olvassuk: „Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre.” (1Tessz 4, 1b)
A Mester követésében nemcsak külsőleg akarunk előre haladni, hanem a szív megtérése által akarunk elköteleződni. A keresztet hordozó Jézus Pál apostol szavai által a szív szándékából forrásozó tetteket akarja látni életünkben.
IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszttel
E:A tesszalonikiaiakhoz írt második levélben olvassuk: „Az Isten kezdettől kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek.” (2 Tessz 2,13b)
Az Úr erejének utolsó tartalékait sem kíméli. Mindent megtesz, hogy küldetését teljesítse, kiengeszteljen minket Istennel. Pál apostolt is, de minden hívőt arra vezet példamutatásával, hogy minden képességünkkel szolgáljuk az üdvösség kibontakozását.
X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól
E:A Timóteushoz írt első levélben olvassuk: „Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első.” (1Tim 1,15)
Az Üdvözítő szenvedésének útján rádöbbenünk arra, hogy e végtelen értékű áldozatra milyen nagy szükség volt. Pál apostol küldetése és a mi keresztény hivatásunk szerinti élet alapja, hogy Krisztus szenvedése ad erőt mindenkinek minden élethelyzetben.
XI. állomás: Jézust keresztre szegezik
E:A Timóteushoz írt második levélben olvassuk: „Ő, Krisztus legyőzte a halált, s felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal” (2Tim 1,10) Az Úr a látszólagos vereséget is vállalja, szeretetének nagylelkűsége keresztre szegezésében különösen megnyilvánul előttünk. Ez a tette mégis a győzelem forrása lesz, mely által Pál győzött és mi is győzhetünk.
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
E:„Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, mint Isten volt, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2, 6)
XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztről
E:A Tituszhoz írt levélben olvassuk: „Krisztus önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen.” (Tit 2,14)
A kereszt alatt Fiát ölében tartó fájdalmas anya képe mélyen megrendíti a jóakaratú embert. E kép üzenetében azonban a részvét mellett hála is megfogalmazódik bennünk, mert kegyelmet kaptunk a keresztáldozat által, Krisztus tette a megtisztulást, a megváltás ajándékát, a kiválasztottság tudatát adta Pálnak és adja nekünk is.
XIV. állomás: Jézust sírba helyezik
E:A Filemonhoz írt levélben olvassuk: „A hitben való közösség legyen benned hatékony mindannak a jónak felismerésére, amit Krisztusért kaptatok.” (Filem 6)
A sír csak három napig rejti magába Krisztust. Legyőzi a halált és újjáteremti az életet. A hit ajándéka rádöbbentette Pált arra, hogy milyen hatalmas a megváltás ajándéka. A halált legyőző Krisztus napjainkban is arra hív minden keresztényt, aki az ő követeként él a földön, hogy a keresztáldozat által kapott jót felismerjük és hirdessük.
Befejezés
K:Urunk, Jézus Krisztus! Te Szent Pált választottad arra, hogy a földi családodat üldöző emberből a te örömhíred hirdetője legyen. Ő a te tanításodat tanítását lángoló hittel hirdette, védte, és hűségét vértanúsággal pecsételte meg.
Szent Pál imádkozzál érettünk, a tiszteletedre szentelt évben, hogy e keresztúti ájtatosságot az Úr tőlünk neve dicsőségére, lelkünk megszentelésére elfogadja. Eszközöld ki a kegyelmet, hogy hitünk tanítását jól megismerjük, és szerinte élve az örök dicsőség koronáját elnyerjük. Szent Pál, Krisztus feltámadásának visszhangja, könyörögj érettünk! Ámen.
